Szittyák! Fogjunk kezet!
 
Dúcz László egy előadásán a kézfogást szkíta találmánynak nevezte. A bővebb indoklás akkor elmaradt. Talán ezt most pótolhatjuk. Mit jelent pontosan ez a rítus ?  Miért pont a szkítáknak jutott ez eszébe ?  Mi a mögöttes tartalma ? Ilyen kérdéseket kell feltegyünk magunknak, ha tisztán akarunk látni ebben a kérdéskörben. A KöRiSTeN szemlélet ismeretében ezeket a kérdéseket máris megválaszolhatjuk. Szimbolikus cselekedetről van szó, és nem arról, hogy békés szándékunkat kifejezve fegyvertelen kezünket nyújtanánk előre. A végtagok nevei – mint látni fogjuk – ebben a jelképrendszerben fontos szerepet kaptak.

A KéZ voltaképpen egy hármas egység: a KaR, amelyhez egy csuklós íZület

(csukló = „íZ”) segítségével kapcsolódik a TeNyér. Kiolvasható belőle a „Mikrokozmosz”  cégéreként, a  KöRiSTeN  háromság, mint eGység összefüggés. A kézfogás az EGYségtudatnak, (a KöRiSTeN szemléletnek) az ellenőrzését és egyben elmélyítését is szolgálta. Az előre nyújtott fél kéz összekapcsolódik a másik „fél” előrenyújtott (fél) kezével. Így jön létre a két félből az „EGY”, azaz „a két fél mindenben EGYet ért „! Egy üzleti tárgyalás végén ez ma is így szokás!

A szkíta szemlélethez hasonló világszemléletű pártus kultúrában a jelbeszéd megint csak a KöRiSteNt idézi. (1. kép) Míg az előbbi kézfogásnál a szimmetria/antimetria jelenléte egy „oldalnézeti világmodellt” sejtet, addig az uralkodó kéztartása TeNgely- (TeNyér) irányú, azaz „felülnézeti világmodellre” vall. A TeNyér (TeN) és az ujjak (iZ) jól látszanak, a KaR csak részben, ezért a KöRt formázó csuklópánt jelenléte teszi teljes értékűvé a „női minőséget”. Az uralkodó neve  (Sza-NaT-RuG, fo: GuR-TeN-iSz) mutatja, hogy a szemlélet  elnevezése esetenként az uralkodók  nevében is visszaköszön. A térségben jó ezer évvel korábban létrejött KaSSzu (KuSita) birodalom neve KuR-TeN-iZ volt !

1. kép - SzaNaTRuG pártus uralkodó szobra

A „felülnézeti” világmodell a Makrokozmoszt idézi meg, az „oldalnézetinek” mondott változat az emberi léptékű világot , a Mikrokozmoszt hivatott megjeleníteni.  A Mikrokozmoszt, mint „egyTeNgelyű dualitást” az uralkodó kezében lévő pálmaágról (Yin) és a fején lévő madár ábrázolásról (Yang) könnyen felismerhetjük. A két modell egyidejű („közös TeNgelyű” ) előfordulása (az uralkodó gerincvonala a közös TeNgely) további információt rejt. Arról tanúskodik, hogy eleink felismerték a világegyetem fraktál jellegét, azt, hogy kicsiben és nagyban ugyanaz a szerkezet („KöR-iS-TeN”) nyilvánul meg, más szóval a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz ugyanaz az EGY!

Észak-Nyugat Indiában, a mai Radzsasztán Kács nevű tartományában a VI.-VIII. században ott élt fehér hunok hagyatékát nagyszámú síremlék formájában ma is megtalálhatjuk. Idézzünk fel egy példát Dr. Aradi Éva fotóiból válogatva. (2. kép) A Makrokozmoszt itt a (körszimmetriát mutató) felső részben látható Nap (Yang, „iS”) és Hold (Yin, „KöR”) szimbólum idézi meg, míg az alsó (tengelyes szimmetriát mutató) táblán a Mikrokozmosz ismerős jelképegyüttese fedezhető fel. A TeNyér (TeN) és az ujjak, csukló, könyök (íZek) mellett a KaRon KaRperecek, az ujjakon GyűRűk erősítik a KöR szimbólum jelenlétét. A TeNyér közepén a virág (növény, „KöR”) megint csak „egyközpontú” a TeNyérrel, míg a GyűRűkről, KaRperecekről az „egyTeNgelyű” elrendezés olvasható le. A Makrokozmosz és a Mikrokozmosz jelképei egymás felett, „közös TeN gelyen” megjelenítve itt is az „EGYségtudatot” hirdetik !

2 . kép  - A fehér hunok hagyatéka, sírkő Észak-Nyugat Indiából

A szittya (SáKja) Budához (Buddha) hasonlóan az ugyancsak szittya (PáRtus) Jézus is az EGYségtudatot hirdette. Ismert kijelentése : „Én és az Atya EGYek vagyunk”, a Mikrokozmosz (a látható világ) és a Makrokozmosz (a nem látható világ) egységére, azonosságára mutat rá. A szittya (HuN, MaGyar) mágusok a Sze-NT KoR-ona („olvasata” : fo:KoR - fo:TeN – iSz) Jézus zománcképén megint csak a „KéZ” egyes alkotóelemeinek neveiben rejlő lehetőségeket aknázták ki, az EGYségtudatot hirdető, mindeddig legkisebb léptékű jelkép kidolgozása során. (3. kép)

3. kép - A „világMaG” és Jézus súlypontja egybeesik

A hüvelykujj és a negyedik ujj (íZek) formázza a KöRt, a jól látható TeNyér mellett, a figyelem felhívó 3 ujj a „Háromság, mint egység „ szerkezetre mutat, melyet az összecsípett két ujj által közrefogott „MaG”  (az „EGY”, világEGYetem) jelképez. Jelképesen szólva : a Mikrokozmosz (KöR-TeN-iZ) és a Makrokozmosz (MaG) „ugyanabba a körbe tartozik”, egymástól el nem választható. A XX. században a kvantumfizikusok ébredtek rá először, hogy az „én” és a „nem én” között nincs éles határ ! Mint a mellékelt ábra mutatja : „a kettő összeér”, valóban nem választható el egymástól. Röviden szólva : ugyanaz az EGY!

Elismeréssel kell adóznunk a zománcképet megtervező mágusoknak, hogy a „Minden EGY!” kijelentést (egy miniatúra formájában, hihetetlenül kis helyen) eképpen sikerült megvilágosítani. Jézus mint élő személy (Mikrokozmosz) és a MaG jelképezte Makrokozmosz (az „Atya” ) el nem választható egymástól ! Nem hiányzik nekünk bármiféle bibliafordítás („ferdítés”) , ez a képírás 1500 éve nekünk szól, változatlan tartalommal.

Az ázsiai hunok és utódnépeik hiedelemvilágáról képet alkothatunk, ha megfejtjük a „KöK-TeN-GRi” fogalom (hibásan : „istennév”) igazi jelentését. Nincs nehéz dolgunk : a KöK az Ég KéKjére utal, vagyis az „iS” gyök megfelelője, a G-R nyilván a K-R, a „KöR” egy változata. Összeolvasva :  iS-TeN-KöR, vagyis „nincs új a nap alatt”, csak a sorrend változott kissé. Érdemes megjegyezni, hogy az „árpádsáv” színei közül a vereS („iS”) a felső világ, az Ég színe és nem a kék. Valószínűleg azért, mert az analógiák így több oldalról is támogatják ezt az elképzelést. A víznek is van körforgása (látható világ) és a vérnek is van körforgása (nem látható világ). A víz színe a feHéR, („KöR”, Föld, „női minőség” v.ö.: „fehérnép”), a vér színe a vereS („iS”). Ezek folyékony kategóriák lévén, vízszintes sávokkal ábrázolhatók, és egymás fölé téve „közös TeNgelyre fűzhetők. Kész a KöRiSTeN háromság jelképe, már csak arra kell ügyelni, hogy mindig a vörös sáv kerüljön felülre!
 
 
A „szittyák” , avagy a „KöR” tipusú népnevek
 
Kik volnának ezek a szkíták? Vannak-e közeli rokonaik?  Honnan ered a nevük? Eddig nem tudtunk megnyugtató választ adni ezekre a kérdésekre! Pedig ideje már, hogy sejtéseinket felváltsa a bizonyosság, mert a „kertek alatt ólálkodó sakál népek tudósai” már szemet vetettek a gazdátlannak tűnő szkíta hagyatékra, maguknak vindikálva azt!

Egy székely ember, Orbán Dezső fejtette meg a SZKíta és egyben a SZéKely népnév titkát. Grandpierre Attilával közösen 2009-ben kiadott  „Fejezetek a székelység őstörténetéből” című  könyvben olvashattunk minderről. A SZKíta elnevezést vizsgálva felismerte, hogy az „-íta” végződés nem más, mint egy „népnévképző”, hasonlóan az izraelita, kánaánita változatokhoz. Az „SzK” szótő eredetijeként a „SziK”(-levél) gyököt határozta meg. A SziKtha-ból hangátvetéssel keletkezett  a SzKíta, a „népies” Szittya változat megint csak a  SziKtha- ból eredeztethető, egy lágyulás nyomán. A mássalhangzók hordozzák a jelentést, a variáció lehetőségét biztosító magánhangzók felcserélhetők, akár el is hagyhatók. Így a SzéKely is teljes joggal a SzKíta mellé tehető. Grandpierre Attila a „SziK” gyököt a „MaG”-hoz hasonlítja, az „életközpont” jelleget felismerve mindkettőben.

 A „középpont” őseink holisztikus szemléletében  (jelszava: „Minden EGY!”)  minden esetben a „világ közepét” jelentette. A középpont a „Teljességet” /Mindenséget/ képviselte, így az a nép, amelyik a nevében hordozta a Mindenség szimbólumát , teljességgel azonosult ezzel a képzettel, vagyis a KöRiSTeN szemlélettel. Felbátorodva ezen a sikeres azonosításon összegyűjtöttem a belőlük származtatható népek neveit, a két gyök mellé téve harmadiknak a növekedés következő fázisát megjelenítő „SzáR” gyököt. A mássalhangzók esetében az elfogadott hangátmenetek (esetünkben M = N,  K = G = H,  S = Sz = Z ,  B = P = V) figyelembevételével képezett  további variációkkal kellett kibővíteni a listát , amely az olvasási irány megfordítása során néhány meglepő kapcsolatot is a felszínre hozott! (4. kép)

4 . kép  - A növény részeiből származtatott népnevek („KöR” tipusúak)

Az összetartozást az elemek nagy száma mellett az is bizonyítja, hogy a három gyök képe több ezer év jelképhasználatában mély nyomokat hagyott, sőt a szimmetriaviszonyok alapján azonosítva az egyes képeket, megint csak a KöRiSTeN háromságra találtunk rá! A „MaG” (fordítva :GöMb, ami síkban KöR) a „KöR”-rel azonos (körszimmetrikus), a „SziK”  a tengelyes szimmetriájával az „iS” gyököt rejti, a „SzáR” nyilván a kapcsolati TeNgelyt. Az „Sz” rovásjel feltehetően akrofóniával a SzáR gyök első hangjából eredeztethető, formája legalább is erre utal. Az egy és kétszíkű növény összevont (jelképes) ábrája régóta ismerős számunkra. Valószínűleg a „tulipán” ábrázolás (ami igazán egyik fajta tulipánra sem hasonlít) eredetileg a „SziK” gyöknek a szimbóluma lehetett. Később az „Anjou liliom” utánozta ezt a formát. „Karrierjét” azzal magyarázhatjuk, hogy láthatóan növényről („KöR”) van szó, amely viszont egyszeres szimmetriát is mutat (ami az „iS” gyök jellemzője) egyidejűleg. Azaz a két minőséget „egyTeNgelyűnek” („EGYnek”) érzékeltette. Mellesleg a háromság egységét is kiolvashatjuk belőle.

A növényeknél maradva az áG+TöRzs alkotórész együttes előfordulását sejthetjük az ismerősnek hangzó aGaTiRsz (aKaCiR) népnévben. Vajon a levél szavunk analógiáját hol találjuk? Logikusan a néptörzsnél is kisebb egységben kell keresni, így minden létező („levő”) élőlényt , „egyént” a „levél” megfelelőjeként foghatunk fel a „lélekkel bíró élőlények” kategóriájában. A „viráG” sem sajátítható ki, egy nép sem birtokolhatja (nevére sem írhatja), hiszen az mindenkié, az egész „viláGé”! A viráGból lesz a MaG, azaz minden ciklikusan ismétlődik, örök körforgásban.

Hogyan lesz a „HuN”-ból „MaGyar”, avagy a „MaGyar”-ból „HuN”? Az „M-G” mássalhangzó váz visszafelé olvasva (láthatóan ez is megengedett) „G-M”-nek hangzik. A „G”-ből „H” is lehet, az „M”-ből pedig „N”! Máris elérkeztünk a HuNhoz! Úgy tűnik a HuN útközben másodlagos értelmet is nyert, a világMaG, a világEGYetem számosságát kidomborítva az EGy, EGyetlen fogalom jelölésére használhatták. A magyar nyelvben nem maradt fenn, csak a latin nyelvekben (uNus, uNo, UNIO!) Talán JeNő törzsnevünk vele hozható mégis kapcsolatba, a „NyéK” pedig a „MaG”-gal. Vagy inkább a „NyaK”kal ? Itt jutott eszembe egy korábbi írásom, amelyben az emberi test egyes alkotórészeinek magyar nevét sikerrel azonosítottam a törzsnevekkel (vagyis a „nemzettest” egyes alkotórészeivel). A törzsnevek mellett népneveket is kereshetnénk ugyanevvel az erővel, hiszen minden nép „törzs”-ként kezdte valamikor pályafutását!  Addig is örömmel nyugtázhatjuk a címben foglalt matematikai azonosság: „MaGyar, SzéKely/SzKita, SzaRmata = HuN”  igazolását!
 
 
Az „iS” típusú népnevek

Aki keres az talál! Na, de ennyit! Ha a növények („KöR”) alkotórészei után az ember („iS”) testrészeit vesszük szemügyre (5. kép) meglepő bőségben találkozunk nép vagy törzsnevekkel, melyek innen nyerték a nevüket. A fraktalitás a Mikrokozmoszon belül is érvényesül!

5 . kép  - Az emberi testrészek és  törzsneveink

A hét törzs nevének magyar eredete (magyar nyelven értelmes analógiái) akár természetesnek is vehetők. Az a tény viszont, hogy egy-két ezer évvel korábbi – a történelemben komoly szerepet játszó - nagy népek nevei ugyancsak az emberi testrészek magyar nyelvű szóbokrából származtathatók, hatalmas meglepetést okozhat.  No persze nem mindenkinek. Például annak sem, aki a magyar nyelvet ősnyelvként kezelte, és benne látta a „bábeli nyelvzavar” előtti egyetlen nyelvet, mert ez a fejlemény meggyőzően igazolhatja azt a teóriát. Komolytalannak tűnhet Káldea lakóit a KáLdokat a magyar KöLdök szóval rokonítani, (ha csak ez a párhuzam állna rendelkezésünkre talán nem is hozakodnánk elő vele), de a több tucatnyi jobbnál-jobb példa meggyőzheti a kétkedőket! (6. kép)

6 . kép  - Az emberi test részeiből származtatott népnevek vagy törzsnevek táblázata („iS” típus)

A korábbiakban az uJGuR szóban a magyar „új” jelzőt véltem felfedezni (tudván, hogy viszonylag új államalakulatról van szó), viszont a „kar, kéz, tenyér” után már csak az „ujj” hiányzik, így most inkább erre a magyar szóra szavaznék. Teszem ezt azért is, mert Bárdi László  „A Fordulat” címmel kiadott, a Magyarság és a Kelet, II. Őstörténeti Konferencia előadásait tartalmazó könyvben említést tesz az ujgurok nevének kínai fordításáról , ami így hangzik valahogy : „összekapcsolva, öten együtt”. Egy ötös törzsszövetségről van szó, mi más juthat eszébe a névadóknak az ötös számról, mint a kéz öt ujja!

 A DoGonok mitológiájának kozmikus vonatkozásai közismertek, és ha még azt is tudjuk róluk, hogy korábban Észak- Afrikában éltek, kezd hihetővé válni számunkra a közeli DáKokkal való névrokonságuk. A DáKok természetesen magyarul beszéltek Decebál („Dicső BáL”) királyukkal az élen.
 
 
A „TeN” tipusú népnevek
 
Ahogy a kézfogásnál a TeNyér a két fél eGyesítésének színtere, a kapcsolat  létesítésének eszköze (lásd a „KaR-iZ-TeNyér” háromságot), úgy ennek megfelelően a KöRiSTeN háromságban a TeN gyök szerepét is kikövetkeztethetjük. TeNgely szavunkra gondolva egy „kapcsolati TeNgelyt” vélhetünk benne felfedezni (amely a két pólust összeköti). A harmadik, vagyis a „TeN” típusba tartoznak tehát azok a gyökök, melyek mindkét pólushoz (KöR+iS) egyaránt kapcsolhatók (a TeNgely egyik ismérve pontosan ez).

A „Dualitás” magyarul „PáRosság”. A Yin és Yang dualitást azért kell háromságnak tekinteni, mert a két pólus szerves kapcsolata, a „PáRosság” a harmadik elem. Két „fél” alkot egy „PáR”t. A páros testrészek „fél értékkel” bírnak, hogy együtt adják ki az eGyet (a „minden EGY” kívánalomnak megfelelően).  A P = B = V azonosság felhasználásával három gyökhöz is jutunk („PaR”, „BaR” és „VaR”).  A PáRtus mellé így a szaBiR és az aVaR is felsorakozhat!

A ToRok testrész és a TöRök népnév feltűnő hasonlósága a T-R gyökre hívja fel a figyelmet. Testrészt többet is találunk T-R-rel : TéRd, TaRkó és TöRzs. Egy fának is van TöRzse. Azaz a T-R gyök mindkét korábbi típusba egyaránt besorolható. Az sem lehetetlen , hogy a „TeRemtő gyök” éppenséggel a „TéR” szavunk. A lég-„TéR” kapcsolja például össze az „alsó” és a „felső” világot. A T-R gyököt így, ebbe a harmadik csoportba soroltuk. (7. kép)

7 . kép  - A Mikro- vagy Makrokozmosz egészére vonatkoztatható népnevek vagy törzsnevek táblázata („TeN” típus)

A MaG gyököt a növényeknél („KöR” típus) tárgyaltuk, bár az emberi testrészekkel összefüggésben („iS” típus) is előhozhattuk volna. A Földből kikelő növényi MaG függőlegesen az Ég felé tör. Fiatal faként már a MaGonc nevet viseli. Ez egy kitüntetett irány: a „Világtengely” a Mikrokozmoszban a MaG útja során kijelölt „MaGos” – TeNgellyel azonosítható. („MaGasság” szavunk a „MaGos” TeNgelyen a talpponttól mért távolságot jelenti)  Férfi és Nő viszonylatában is fellelhető a MaGos TeNgely analógiája. Az ivarszervek elnevezése legalábbis erre utal. A nemi EGYesülés során a (férfi)-„MaG” a „fallikus TeNgelyen”  (a „MaKKos” TeNgelyen)  keresztül jut el a „MéH”-be. (G = K = H) A foGaMzás után (M-G fo: G-M) a MaGból MaGzat lesz. A zigóta állapot – melyben a két minőség: a Női („KöR”) és a Férfi („iS”) közös burokban „egyTeNgelyűen” van jelen – a sejtMaG osztódás előtti állapotaként  mutatja meg a „MaG” szimbólum lényegét, azonosságát a KöRiSTeN háromság (a Mikro- és Makrokozmosz ) egészével. Más szóval a MaG gyök is a harmadik csoportba , a „TeN” típushoz sorolandó.

Az azonos szemléletű testvérnépek nagy családjában, a nevek között tallózva ragadjuk ki Szicília névadóinak a SziKelosz (SiCuli) vagy SziKán népnek a nevét, akik több mint 3000 éve telepedtek meg Szicília nyugati részén.  Minden bizonnyal hozzájuk kapcsolható az a jelkép, melynek másolatát a turisták számára Szicília jelképeként árusítják napjainkban. (8. kép)

8 . kép  - Szicília jelképe (emléktárgy turisták számára)

Arról hallgat a fáma, hogy az eredeti darabot hol találták, mely korból való, ki készíthette. Talán éppen azért, mert az illetékeseknek fogalmuk sincsen, hogy mit jelenthet ez a szokatlan és furcsa jelkép.

A KöRiSTeN szemlélet jelképeit, a világmodelleket, „Mandalákat” (mert itt is erről van szó) szigorú szabályrendszerben formálták elődeink. A korábbi példák tanulságait hasznosítva megkísérelhetjük megfejteni ennek a jelkép együttesnek a jelentését is.

A szerkezeti felépítés mutat utat első közelítésben : az alakok/alakzatok egy része „körszimmetrikus” (a három láb pl.), az arc (mert a kör közepén található) és a két pár kígyóból mondjuk az egyik (lévén egyközpontú a körrel). Az un. „felülnézeti világmodellek” sajátossága a „körszimmetria”. A három láb burkolt célzás a háromságra , mint egységre. A szereposztás a következő: a három láb: („alsó világ”, „KöR”), az arc a „felső világ” („iS”), a kígyó teremt kapcsolatot a kettő között („TeN”).  A kígyók kidugott nyelve 4 pontot rajzol ki, amelyeket ha összekötjük a középponttal egyenlő szárú (TeNgely)keresztet kapunk. Rajzoljuk bele a lábak kirajzolta körbe: előttünk áll a „körbe rajzolt kereszt”, a Makrokozmosz jelképe.

„Egyesített” világmodellel találkoztunk ismét, ezért a továbbiakban csak az „oldalnézeti világmodellt” a  Mikrokozmosz megfelelőjét kell  megtaláljuk. Itt az „egyszeres szimmetria” dominál, azaz az arc, mint női arc  most a „KöR”-nek felel meg, a Szárny (fordítva az „iS” gyököt rejti) és a kígyó is szimmetriát mutat (most a szimmetria TeNgelyt jeleníti meg). A kígyók és az arc a középpontba kerültek, a középpont a szimmetriatengelynek is része, így az egyszeres szimmetriájú oldalnézeti modellnél mindkettő ismételten figyelembe vehető. A Mikro- és Makrokozmosz egyesített modellje a kettő „egytengelyűségét” vagyis azonosságát fejezi ki.  (9 . kép)

9 . kép  - A KöRiSTeN „fraktál”

Eurázsia és Észak- Afrika térképét magunk elé képzelve, az elmúlt 6-7 ezer évet filmként lepergetve , egy érdekes fraktál  jelenségnek lehetünk tanúi. Az itt feltűnő, majd eltűnő népek nevei a KöRiSTeN fraktált idézik meg. A térkép így életre kel és egy holografikus filmnek is felfogható „mintázat” lesz belőle, amelynek minden részlete képes az „Egészt” (a Mindenséget) megjeleníteni előhívása során. Ha „ránagyítunk” a térkép egy részletére, és előkerülnek, láthatóvá válnak az illető nép által használt jelképek, kiderül, hogy a jelképrendszer is ugyanazt a „mintázatot” tartalmazza. Azaz a KöRiSTeN fraktál (az Élő Valóság szerkezeti képlete) a léptékváltástól függetlenül érvényesült.

A jelképekből álló „mintázat” időállóbb ugyan, mint a törzs és népnevek által alkotott „mintázat” , bár információ forrásként ez utóbbit most jobban kell becsüljük. Mindkettő közös abban, hogy a holográfiából ismert „referenciasugár” – amit a holografikus film előhívásakor, a mintázat megvilágításakor használnak – nem más, mint a koherens lézerfényhez hasonló, időben változatlan MaGyar nyelv! Ez a mi szerencsénk, egyben a jobb sorsra érdemes emberiség szerencséje is!  Nyelvünk tehát a kulcs, ősi titkok, az „Őstudás” megismeréséhez. Hogy mióta van ez így? „Amióta viláG a viráG”! (akarom mondani : amióta „ViláG a ViláG”…) Vegyük észre az ebben rejlő (világ <> virág)  fraktalitást is! 
 

Budapest, 2012 . április 24.
Berényi László Géza