Szittyák! Fogjunk kezet!
Dúcz László egy előadásán a kézfogást szkíta találmánynak nevezte. A bővebb
indoklás akkor elmaradt. Talán ezt most pótolhatjuk. Mit jelent pontosan ez a
rítus ? Miért pont a szkítáknak jutott ez eszébe ? Mi a mögöttes tartalma ?
Ilyen kérdéseket kell feltegyünk magunknak, ha tisztán akarunk látni ebben a
kérdéskörben. A KöRiSTeN szemlélet ismeretében ezeket a kérdéseket máris
megválaszolhatjuk. Szimbolikus cselekedetről van szó, és nem arról, hogy békés
szándékunkat kifejezve fegyvertelen kezünket nyújtanánk előre. A végtagok nevei
– mint látni fogjuk – ebben a jelképrendszerben fontos szerepet kaptak.
A KéZ voltaképpen egy hármas egység: a KaR, amelyhez egy csuklós
íZület
(csukló = „íZ”) segítségével kapcsolódik a TeNyér. Kiolvasható
belőle a „Mikrokozmosz” cégéreként, a KöRiSTeN háromság, mint eGység
összefüggés. A kézfogás az EGYségtudatnak, (a KöRiSTeN szemléletnek) az
ellenőrzését és egyben elmélyítését is szolgálta. Az előre nyújtott fél kéz
összekapcsolódik a másik „fél” előrenyújtott (fél) kezével. Így jön létre a két
félből az „EGY”, azaz „a két fél mindenben EGYet ért „! Egy üzleti
tárgyalás végén ez ma is így szokás!
A szkíta szemlélethez hasonló világszemléletű pártus kultúrában a jelbeszéd
megint csak a KöRiSteNt idézi. (1. kép) Míg az előbbi kézfogásnál
a szimmetria/antimetria jelenléte egy „oldalnézeti világmodellt” sejtet, addig
az uralkodó kéztartása TeNgely- (TeNyér) irányú, azaz „felülnézeti
világmodellre” vall. A TeNyér (TeN) és az ujjak (iZ) jól
látszanak, a KaR csak részben, ezért a KöRt formázó csuklópánt
jelenléte teszi teljes értékűvé a „női minőséget”. Az uralkodó neve (Sza-NaT-RuG,
fo: GuR-TeN-iSz) mutatja, hogy a szemlélet elnevezése esetenként az
uralkodók nevében is visszaköszön. A térségben jó ezer évvel korábban létrejött
KaSSzu (KuSita) birodalom neve KuR-TeN-iZ volt !

1. kép - SzaNaTRuG pártus uralkodó szobra
A „felülnézeti” világmodell a
Makrokozmoszt idézi meg, az „oldalnézetinek” mondott változat az emberi léptékű
világot , a Mikrokozmoszt hivatott megjeleníteni. A Mikrokozmoszt, mint „egyTeNgelyű
dualitást” az uralkodó kezében lévő pálmaágról (Yin) és a fején lévő madár
ábrázolásról (Yang) könnyen felismerhetjük. A két modell egyidejű („közös
TeNgelyű” ) előfordulása (az uralkodó gerincvonala a közös TeNgely) további
információt rejt. Arról tanúskodik, hogy eleink felismerték a világegyetem
fraktál jellegét, azt, hogy kicsiben és nagyban ugyanaz a szerkezet („KöR-iS-TeN”)
nyilvánul meg, más szóval a Mikrokozmosz és a Makrokozmosz ugyanaz az EGY!
Észak-Nyugat Indiában, a mai Radzsasztán Kács nevű tartományában a VI.-VIII.
században ott élt fehér hunok hagyatékát nagyszámú síremlék formájában ma is
megtalálhatjuk. Idézzünk fel egy példát Dr. Aradi Éva fotóiból válogatva. (2.
kép) A Makrokozmoszt itt a (körszimmetriát mutató) felső részben látható Nap
(Yang, „iS”) és Hold (Yin, „KöR”) szimbólum idézi meg, míg az alsó
(tengelyes szimmetriát mutató) táblán a Mikrokozmosz ismerős jelképegyüttese
fedezhető fel. A TeNyér (TeN) és az ujjak, csukló, könyök (íZek)
mellett a KaRon KaRperecek, az ujjakon GyűRűk erősítik a
KöR szimbólum jelenlétét. A TeNyér közepén a virág (növény, „KöR”)
megint csak „egyközpontú” a TeNyérrel, míg a GyűRűkről, KaRperecekről
az „egyTeNgelyű” elrendezés olvasható le. A Makrokozmosz és a
Mikrokozmosz jelképei egymás felett, „közös TeN gelyen” megjelenítve itt is az „EGYségtudatot”
hirdetik !

2 . kép - A fehér hunok hagyatéka, sírkő Észak-Nyugat Indiából
A szittya (SáKja) Budához (Buddha)
hasonlóan az ugyancsak szittya (PáRtus) Jézus is az EGYségtudatot
hirdette. Ismert kijelentése : „Én és az Atya EGYek vagyunk”, a Mikrokozmosz (a
látható világ) és a Makrokozmosz (a nem látható világ) egységére, azonosságára
mutat rá. A szittya (HuN, MaGyar) mágusok a Sze-NT KoR-ona („olvasata” :
fo:KoR - fo:TeN – iSz) Jézus zománcképén megint csak a „KéZ”
egyes alkotóelemeinek neveiben rejlő lehetőségeket aknázták ki, az
EGYségtudatot hirdető, mindeddig legkisebb léptékű jelkép kidolgozása során. (3.
kép)

3. kép - A „világMaG” és Jézus súlypontja egybeesik
A hüvelykujj és a negyedik ujj (íZek)
formázza a KöRt, a jól látható TeNyér mellett, a figyelem felhívó
3 ujj a „Háromság, mint egység „ szerkezetre mutat, melyet az összecsípett két
ujj által közrefogott „MaG” (az „EGY”, világEGYetem)
jelképez. Jelképesen szólva : a Mikrokozmosz (KöR-TeN-iZ) és a
Makrokozmosz (MaG) „ugyanabba a körbe tartozik”, egymástól el nem
választható. A XX. században a kvantumfizikusok ébredtek rá először, hogy az
„én” és a „nem én” között nincs éles határ ! Mint a mellékelt ábra mutatja : „a
kettő összeér”, valóban nem választható el egymástól. Röviden szólva : ugyanaz
az EGY!
Elismeréssel kell adóznunk a zománcképet megtervező mágusoknak, hogy a „Minden
EGY!” kijelentést (egy miniatúra formájában, hihetetlenül kis helyen)
eképpen sikerült megvilágosítani. Jézus mint élő személy (Mikrokozmosz) és a MaG
jelképezte Makrokozmosz (az „Atya” ) el nem választható egymástól ! Nem hiányzik
nekünk bármiféle bibliafordítás („ferdítés”) , ez a képírás 1500 éve nekünk
szól, változatlan tartalommal.
Az ázsiai hunok és utódnépeik hiedelemvilágáról képet alkothatunk, ha megfejtjük
a „KöK-TeN-GRi” fogalom (hibásan : „istennév”) igazi jelentését. Nincs
nehéz dolgunk : a KöK az Ég KéKjére utal, vagyis az „iS” gyök
megfelelője, a G-R nyilván a K-R, a „KöR” egy változata. Összeolvasva :
iS-TeN-KöR, vagyis „nincs új a nap alatt”, csak a sorrend változott kissé.
Érdemes megjegyezni, hogy az „árpádsáv” színei közül a vereS („iS”)
a felső világ, az Ég színe és nem a kék. Valószínűleg azért, mert az analógiák
így több oldalról is támogatják ezt az elképzelést. A víznek is van körforgása
(látható világ) és a vérnek is van körforgása (nem látható világ). A víz színe a
feHéR, („KöR”, Föld, „női minőség” v.ö.: „fehérnép”), a vér színe
a vereS („iS”). Ezek folyékony kategóriák lévén, vízszintes sávokkal
ábrázolhatók, és egymás fölé téve „közös TeNgelyre fűzhetők. Kész a
KöRiSTeN háromság jelképe, már csak arra kell ügyelni, hogy mindig a vörös
sáv kerüljön felülre!
A „szittyák” , avagy a „KöR” tipusú
népnevek
Kik volnának ezek a szkíták? Vannak-e közeli rokonaik? Honnan ered a nevük?
Eddig nem tudtunk megnyugtató választ adni ezekre a kérdésekre! Pedig ideje már,
hogy sejtéseinket felváltsa a bizonyosság, mert a „kertek alatt ólálkodó sakál
népek tudósai” már szemet vetettek a gazdátlannak tűnő szkíta hagyatékra,
maguknak vindikálva azt!
Egy székely ember, Orbán Dezső fejtette meg a SZKíta és egyben a
SZéKely népnév titkát. Grandpierre Attilával közösen 2009-ben kiadott
„Fejezetek a székelység őstörténetéből” című könyvben olvashattunk minderről. A
SZKíta elnevezést vizsgálva felismerte, hogy az „-íta” végződés nem más,
mint egy „népnévképző”, hasonlóan az izraelita, kánaánita változatokhoz. Az „SzK”
szótő eredetijeként a „SziK”(-levél) gyököt határozta meg. A SziKtha-ból
hangátvetéssel keletkezett a SzKíta, a „népies” Szittya változat megint
csak a SziKtha- ból eredeztethető, egy lágyulás nyomán. A mássalhangzók
hordozzák a jelentést, a variáció lehetőségét biztosító magánhangzók
felcserélhetők, akár el is hagyhatók. Így a SzéKely is teljes joggal a
SzKíta mellé tehető. Grandpierre Attila a „SziK” gyököt a „MaG”-hoz
hasonlítja, az „életközpont” jelleget felismerve mindkettőben.
A „középpont” őseink holisztikus szemléletében (jelszava: „Minden EGY!”)
minden esetben a „világ közepét” jelentette. A középpont a „Teljességet”
/Mindenséget/ képviselte, így az a nép, amelyik a nevében hordozta a Mindenség
szimbólumát , teljességgel azonosult ezzel a képzettel, vagyis a KöRiSTeN
szemlélettel. Felbátorodva ezen a sikeres azonosításon összegyűjtöttem a belőlük
származtatható népek neveit, a két gyök mellé téve harmadiknak a növekedés
következő fázisát megjelenítő „SzáR” gyököt. A mássalhangzók esetében az
elfogadott hangátmenetek (esetünkben M = N, K = G = H, S = Sz = Z , B = P
= V) figyelembevételével képezett további variációkkal kellett kibővíteni a
listát , amely az olvasási irány megfordítása során néhány meglepő kapcsolatot
is a felszínre hozott! (4. kép)

4 . kép - A növény részeiből származtatott népnevek („KöR” tipusúak)
Az összetartozást az elemek nagy
száma mellett az is bizonyítja, hogy a három gyök képe több ezer év
jelképhasználatában mély nyomokat hagyott, sőt a szimmetriaviszonyok alapján
azonosítva az egyes képeket, megint csak a KöRiSTeN háromságra találtunk rá! A „MaG”
(fordítva :GöMb, ami síkban KöR) a „KöR”-rel azonos (körszimmetrikus), a
„SziK” a tengelyes szimmetriájával az „iS” gyököt rejti, a
„SzáR” nyilván a kapcsolati TeNgelyt. Az „Sz” rovásjel
feltehetően akrofóniával a SzáR gyök első hangjából eredeztethető,
formája legalább is erre utal. Az egy és kétszíkű növény összevont (jelképes)
ábrája régóta ismerős számunkra. Valószínűleg a „tulipán” ábrázolás (ami
igazán egyik fajta tulipánra sem hasonlít) eredetileg a „SziK” gyöknek a
szimbóluma lehetett. Később az „Anjou liliom” utánozta ezt a formát.
„Karrierjét” azzal magyarázhatjuk, hogy láthatóan növényről („KöR”) van
szó, amely viszont egyszeres szimmetriát is mutat (ami az „iS” gyök
jellemzője) egyidejűleg. Azaz a két minőséget „egyTeNgelyűnek” („EGYnek”)
érzékeltette. Mellesleg a háromság egységét is kiolvashatjuk belőle.
A növényeknél maradva az áG+TöRzs alkotórész együttes előfordulását
sejthetjük az ismerősnek hangzó aGaTiRsz (aKaCiR)
népnévben. Vajon a levél szavunk analógiáját hol találjuk? Logikusan a
néptörzsnél is kisebb egységben kell keresni, így minden létező („levő”)
élőlényt , „egyént” a „levél” megfelelőjeként foghatunk fel
a „lélekkel bíró élőlények” kategóriájában. A „viráG” sem sajátítható ki, egy
nép sem birtokolhatja (nevére sem írhatja), hiszen az mindenkié, az egész „viláGé”!
A viráGból lesz a MaG, azaz minden ciklikusan ismétlődik, örök
körforgásban.
Hogyan lesz a „HuN”-ból „MaGyar”, avagy a „MaGyar”-ból „HuN”?
Az „M-G” mássalhangzó váz visszafelé olvasva (láthatóan ez is
megengedett) „G-M”-nek hangzik. A „G”-ből „H” is lehet, az
„M”-ből pedig „N”! Máris elérkeztünk a HuNhoz! Úgy tűnik a
HuN útközben másodlagos értelmet is nyert, a világMaG, a világEGYetem
számosságát kidomborítva az EGy, EGyetlen fogalom jelölésére
használhatták. A magyar nyelvben nem maradt fenn, csak a latin nyelvekben (uNus,
uNo, UNIO!) Talán JeNő törzsnevünk vele hozható mégis
kapcsolatba, a „NyéK” pedig a „MaG”-gal. Vagy inkább a „NyaK”kal
? Itt jutott eszembe egy korábbi írásom, amelyben az emberi test egyes
alkotórészeinek magyar nevét sikerrel azonosítottam a törzsnevekkel (vagyis a
„nemzettest” egyes alkotórészeivel). A törzsnevek mellett népneveket is
kereshetnénk ugyanevvel az erővel, hiszen minden nép „törzs”-ként kezdte
valamikor pályafutását! Addig is örömmel nyugtázhatjuk a címben foglalt
matematikai azonosság: „MaGyar, SzéKely/SzKita, SzaRmata = HuN”
igazolását!
Az „iS” típusú népnevek
Aki keres az talál! Na, de ennyit! Ha a növények („KöR”) alkotórészei
után az ember („iS”) testrészeit vesszük szemügyre (5. kép)
meglepő bőségben találkozunk nép vagy törzsnevekkel, melyek innen nyerték a
nevüket. A fraktalitás a Mikrokozmoszon belül is érvényesül!

5 . kép - Az emberi testrészek és törzsneveink
A hét törzs nevének magyar eredete
(magyar nyelven értelmes analógiái) akár természetesnek is vehetők. Az a tény
viszont, hogy egy-két ezer évvel korábbi – a történelemben komoly szerepet
játszó - nagy népek nevei ugyancsak az emberi testrészek magyar nyelvű
szóbokrából származtathatók, hatalmas meglepetést okozhat. No persze nem
mindenkinek. Például annak sem, aki a magyar nyelvet ősnyelvként kezelte, és
benne látta a „bábeli nyelvzavar” előtti egyetlen nyelvet, mert ez a fejlemény
meggyőzően igazolhatja azt a teóriát. Komolytalannak tűnhet Káldea lakóit a
KáLdokat a magyar KöLdök szóval rokonítani, (ha csak ez a párhuzam
állna rendelkezésünkre talán nem is hozakodnánk elő vele), de a több tucatnyi
jobbnál-jobb példa meggyőzheti a kétkedőket! (6. kép)


6 . kép - Az emberi test részeiből származtatott népnevek vagy törzsnevek
táblázata („iS” típus)
A korábbiakban az uJGuR
szóban a magyar „új” jelzőt véltem felfedezni (tudván, hogy viszonylag új
államalakulatról van szó), viszont a „kar, kéz, tenyér” után már csak az „ujj”
hiányzik, így most inkább erre a magyar szóra szavaznék. Teszem ezt azért is,
mert Bárdi László „A Fordulat” címmel kiadott, a Magyarság és a Kelet, II.
Őstörténeti Konferencia előadásait tartalmazó könyvben említést tesz az ujgurok
nevének kínai fordításáról , ami így hangzik valahogy : „összekapcsolva, öten
együtt”. Egy ötös törzsszövetségről van szó, mi más juthat eszébe a névadóknak
az ötös számról, mint a kéz öt ujja!
A DoGonok mitológiájának kozmikus vonatkozásai közismertek, és ha még
azt is tudjuk róluk, hogy korábban Észak- Afrikában éltek, kezd hihetővé válni
számunkra a közeli DáKokkal való névrokonságuk. A DáKok
természetesen magyarul beszéltek Decebál („Dicső BáL”) királyukkal az élen.
A „TeN” tipusú népnevek
Ahogy a kézfogásnál a TeNyér a két fél eGyesítésének színtere, a kapcsolat
létesítésének eszköze (lásd a „KaR-iZ-TeNyér” háromságot), úgy ennek
megfelelően a KöRiSTeN háromságban a TeN gyök szerepét is
kikövetkeztethetjük. TeNgely szavunkra gondolva egy „kapcsolati TeNgelyt”
vélhetünk benne felfedezni (amely a két pólust összeköti). A harmadik, vagyis a
„TeN” típusba tartoznak tehát azok a gyökök, melyek mindkét pólushoz (KöR+iS)
egyaránt kapcsolhatók (a TeNgely egyik ismérve pontosan ez).
A „Dualitás” magyarul „PáRosság”. A Yin és Yang dualitást azért kell
háromságnak tekinteni, mert a két pólus szerves kapcsolata, a „PáRosság”
a harmadik elem. Két „fél” alkot egy „PáR”t. A páros testrészek „fél
értékkel” bírnak, hogy együtt adják ki az eGyet (a „minden EGY”
kívánalomnak megfelelően). A P = B = V azonosság felhasználásával három
gyökhöz is jutunk („PaR”, „BaR” és „VaR”). A PáRtus
mellé így a szaBiR és az aVaR is felsorakozhat!
A ToRok testrész és a TöRök népnév feltűnő hasonlósága a T-R
gyökre hívja fel a figyelmet. Testrészt többet is találunk T-R-rel :
TéRd, TaRkó és TöRzs. Egy fának is van TöRzse. Azaz a
T-R gyök mindkét korábbi típusba egyaránt besorolható. Az sem lehetetlen
, hogy a „TeRemtő gyök” éppenséggel a „TéR” szavunk. A lég-„TéR”
kapcsolja például össze az „alsó” és a „felső” világot. A T-R gyököt így,
ebbe a harmadik csoportba soroltuk. (7. kép)

7 . kép - A Mikro- vagy Makrokozmosz egészére vonatkoztatható népnevek vagy
törzsnevek táblázata („TeN” típus)
A MaG gyököt a növényeknél („KöR”
típus) tárgyaltuk, bár az emberi testrészekkel összefüggésben („iS”
típus) is előhozhattuk volna. A Földből kikelő növényi MaG
függőlegesen az Ég felé tör. Fiatal faként már a MaGonc nevet viseli. Ez egy
kitüntetett irány: a „Világtengely” a Mikrokozmoszban a MaG útja során kijelölt
„MaGos” – TeNgellyel azonosítható. („MaGasság” szavunk a „MaGos”
TeNgelyen a talpponttól mért távolságot jelenti) Férfi és Nő
viszonylatában is fellelhető a MaGos TeNgely analógiája. Az ivarszervek
elnevezése legalábbis erre utal. A nemi EGYesülés során a (férfi)-„MaG”
a „fallikus TeNgelyen” (a „MaKKos” TeNgelyen) keresztül
jut el a „MéH”-be. (G = K = H) A foGaMzás után (M-G
fo: G-M) a MaGból MaGzat lesz. A zigóta állapot – melyben a
két minőség: a Női („KöR”) és a Férfi („iS”) közös burokban „egyTeNgelyűen”
van jelen – a sejtMaG osztódás előtti állapotaként mutatja meg a „MaG”
szimbólum lényegét, azonosságát a KöRiSTeN háromság (a Mikro- és
Makrokozmosz ) egészével. Más szóval a MaG gyök is a harmadik
csoportba , a „TeN” típushoz sorolandó.
Az azonos szemléletű testvérnépek nagy családjában, a nevek között tallózva
ragadjuk ki Szicília névadóinak a SziKelosz (SiCuli) vagy SziKán
népnek a nevét, akik több mint 3000 éve telepedtek meg Szicília nyugati részén.
Minden bizonnyal hozzájuk kapcsolható az a jelkép, melynek másolatát a turisták
számára Szicília jelképeként árusítják napjainkban. (8. kép)

8 . kép - Szicília jelképe (emléktárgy turisták számára)
Arról hallgat a fáma, hogy az
eredeti darabot hol találták, mely korból való, ki készíthette. Talán éppen
azért, mert az illetékeseknek fogalmuk sincsen, hogy mit jelenthet ez a
szokatlan és furcsa jelkép.
A KöRiSTeN szemlélet jelképeit, a világmodelleket, „Mandalákat” (mert itt
is erről van szó) szigorú szabályrendszerben formálták elődeink. A korábbi
példák tanulságait hasznosítva megkísérelhetjük megfejteni ennek a jelkép
együttesnek a jelentését is.
A szerkezeti felépítés mutat utat első közelítésben : az alakok/alakzatok egy
része „körszimmetrikus” (a három láb pl.), az arc (mert a kör közepén található)
és a két pár kígyóból mondjuk az egyik (lévén egyközpontú a körrel). Az un. „felülnézeti
világmodellek” sajátossága a „körszimmetria”. A három láb burkolt célzás a
háromságra , mint egységre. A szereposztás a következő: a három láb: („alsó
világ”, „KöR”), az arc a „felső világ” („iS”), a kígyó teremt kapcsolatot a
kettő között („TeN”). A kígyók kidugott nyelve 4 pontot rajzol ki,
amelyeket ha összekötjük a középponttal egyenlő szárú (TeNgely)keresztet kapunk.
Rajzoljuk bele a lábak kirajzolta körbe: előttünk áll a „körbe rajzolt
kereszt”, a Makrokozmosz jelképe.
„Egyesített” világmodellel találkoztunk ismét, ezért a továbbiakban csak
az „oldalnézeti világmodellt” a Mikrokozmosz megfelelőjét kell
megtaláljuk. Itt az „egyszeres szimmetria” dominál, azaz az arc, mint női arc
most a „KöR”-nek felel meg, a Szárny (fordítva az „iS”
gyököt rejti) és a kígyó is szimmetriát mutat (most a szimmetria TeNgelyt
jeleníti meg). A kígyók és az arc a középpontba kerültek, a középpont a
szimmetriatengelynek is része, így az egyszeres szimmetriájú oldalnézeti
modellnél mindkettő ismételten figyelembe vehető. A Mikro- és Makrokozmosz
egyesített modellje a kettő „egytengelyűségét” vagyis azonosságát fejezi ki. (9
. kép)

9 . kép - A KöRiSTeN „fraktál”
Eurázsia és Észak- Afrika térképét
magunk elé képzelve, az elmúlt 6-7 ezer évet filmként lepergetve , egy érdekes
fraktál jelenségnek lehetünk tanúi. Az itt feltűnő, majd eltűnő népek nevei a
KöRiSTeN fraktált idézik meg. A térkép így életre kel és egy holografikus
filmnek is felfogható „mintázat” lesz belőle, amelynek minden részlete képes az
„Egészt” (a Mindenséget) megjeleníteni előhívása során. Ha „ránagyítunk” a
térkép egy részletére, és előkerülnek, láthatóvá válnak az illető nép által
használt jelképek, kiderül, hogy a jelképrendszer is ugyanazt a „mintázatot”
tartalmazza. Azaz a KöRiSTeN fraktál (az Élő Valóság szerkezeti képlete)
a léptékváltástól függetlenül érvényesült.
A jelképekből álló „mintázat” időállóbb ugyan, mint a törzs és népnevek által
alkotott „mintázat” , bár információ forrásként ez utóbbit most jobban kell
becsüljük. Mindkettő közös abban, hogy a holográfiából ismert „referenciasugár”
– amit a holografikus film előhívásakor, a mintázat megvilágításakor használnak
– nem más, mint a koherens lézerfényhez hasonló, időben változatlan MaGyar
nyelv! Ez a mi szerencsénk, egyben a jobb sorsra érdemes emberiség
szerencséje is! Nyelvünk tehát a kulcs, ősi titkok, az „Őstudás”
megismeréséhez. Hogy mióta van ez így? „Amióta viláG a viráG”!
(akarom mondani : amióta „ViláG a ViláG”…) Vegyük észre az ebben rejlő (világ <>
virág) fraktalitást is!
Budapest, 2012 . április 24.
Berényi László Géza